Állandó kiállítás

A múzeumba áttelepített lakó- és gazdasági épületek Belső-Somogy és Zselic falvaiból, valamint a Dráva mentéről származnak. A zsúpfedésű, füstöskonyhás lakóházak a XIX. század második felére jellemző népi építészeti sajátosságokat tükröznek. A dél-dunántúli népi építészet archaikus elemei viszonylag sokáig, a 20. század közepéig megmaradtak. A háromosztatú lakóházak a szoba-konyha-kamra/szoba elrendezést követik, a füstöskonyhák megléte miatt mindegyik helyiség önálló bejáratú, ami a tornácról (pitar) nyílik.

Az első lakóház Rinyakovácsiból származik, mestergerendáján az 1861-es évszám és az építtető, Göncz Mihály neve látható. Talpas-vázas szerkezetét fecskerakásos falazási technológiával töltötték ki, vagyis a talpgerendákba karókat rögzítettek, és kívül-belül sárral tapasztották. A szobabelső a református család életvitelébe enged bepillantást. A berendezés egyik érdekessége az ágy előtt található csuklós rengőpad, amelynek támlája előre fordítható, így nappal padként, éjjel a kisgyermek alvóhelyeként szolgált. A második portán a Kisbajomból áttelepített lakóház és gazdasági épületei láthatók. A ház első szobája, a család élettere, sarkos elrendezésű. Az ágy alatt található a gyermekek hálóhelyéül szolgáló supedli, a mai kihúzhatós ágyneműtartókhoz hasonló szerkezet. A konyhában a szabadtűzhelyen való főzés elengedhetetlen kellékeit, tűzikutyát, vasnyársat, pecsenyevillát, fazekat, lábasokat és az alá való vasháromlábakat találjuk. Az udvaron több gazdasági épület, köztük a földbe vájt veremtyúkól látható.

A harmadik lakóház a fehér gyászviseletéről és epertermesztéséről híres Csökölyből került a múzeumba. A Szennai Skanzen legnagyobb portájaként jól tükrözi egykori tulajdonosai vagyoni helyzetét. Az épület eredetileg csak három helyiségből állt. Az eredeti szoba-konyha-kamra elrendezésen az egykori lakók módosítottak. A konyhából leválasztottak egy helyiséget, amit télen füstölőként, nyáron nyári konyhaként használtak. A szobákban lévő textíliák kék-piros színűek, hiszen ez a két szín volt a csökölyiek színe. A kék jelképezte a boldogságot és a békét, a piros a szerelem és az eper színére utalt. A nagykorpádi ház berendezése a 20. század legelejét reprezentálja. A korábbi textiltároló ácsolt és festett ládákat felváltotta a szekrény és a sublót. A konyhában a cserép- és öntöttvas edények mellett megjelennek a zománcozottak is. Az utolsó ház Somogyszobról származik, berendezése egy katolikus család életviteléről tanúskodik. A ház egykori tulajdonosa, az erdélyi születésű Fogarasi Böske híres javasasszony volt. A ház hátsó helyiségében kialakított élő múzeumi helyszín az ő hatalmas gyógynövényes tudására is épít.

A múzeumban található zselickisfaludi, alsósegesdi és szalacskai szőlőhegyi pincéi a vidék szőlő- és borkultúrájának hagyományait elevenítik fel. A múzeum dísze a megye egyik legszebb műemléke, az 1785-ben épült református templom, amely máig aktív szerepet tölt be a közösség életében. Gazdagon díszített, festett fakazettás mennyezetét reneszánsz eredetű, színpompás virágminta borítja. A díszítés külön érdekessége a férfi padsor előlapján található, egyedi sellőmotívum.